A Szaturnusz ma kilépett a várából, és otthon hagyta a Bakban csoportosuló „vendégeit” (Pholus, Pallas, Jupiter, Mars, Plútó), majd átlépett az Uránusz felségterületére: a Vízöntő jegyébe. A jelen esetben két kérdés merül fel: 1. vajon mit fognak kezdeni magukkal a Bak terület vendégei, 2. milyen hatásokra lehet számítani a Vízöntőbe érkező Szaturnusz kapcsán?
Kezdeném a Szaturnusszal.
A Szaturnusz a földi közeg viszontagságainak és megmérettetéseinek abszolút szimbóluma, a határok, korlátok és keretek jelölője, épp ezért a karmikus kereteink és leckéink felügyelője is. Ő a küszöb őre, aki egyénileg vizsgáztat minket 7-14-29 évente, de most a Vízöntőben (az első 5 fokán intenzíven) az egész emberiséget vizsgáztatja, amelyben az egyén felelőssége megsokszorozódik. Ha eddig még nem tettük, most meg kell tanulnunk a közösség fejével is gondolkodni, és a nagyobb egységek érdekeit szem előtt tartani.
A Szaturnuszról közismert, hogy beszűkít, megszorít, visszahúz, hátráltat, de tudni kell, hogy csak akkor, ha öntudatlanul, robotként éljük az életünket. Ha magadtól nem veszel vissza a túlkapásaidból, jön a „külső körülmény” (amit ugyancsak Te intézel magadnak), ami „rákényszerít”, hogy valamit másképp tegyél, mert eddig képtelen voltál észrevenni, hogy valójában régóta önszabotálod magad. Ugyanis minden ÉRTED történik, és nem ellened!
Tudjuk jól, hogy a változás örök, és mindig kétféle út lehetséges: emelkedünk vagy hanyatlunk, de mit is jelent ez a Vízöntő Szaturnusz esetén? A válasz nagyon egyszerű: vagy reményvesztett módon káoszba, anarchiába és mindent felforgató rombolásba (önsorsrontásba) esünk, VAGY: pszichés stabilitásra és belső erőre alapozva építjük a szebb jövőbe vetett hitünket, és kétséget kizáróan bízunk az Univerzum/Felsőbb Erő/Isten által kitalált egyetemes törvényekben, a felsőbb rendű szervezőelvben, és alázatot mutatunk az egyéni és kollektív sorsunk és küldetésünk iránt. A Vízöntő analógiák a remény, az egységes szemléletmódok, a reformáció, a szabadság, az emberiség és a galaktikus tudás fogalmait is érintik. A Szaturnusz most azt fogja tesztelni, hogy hol tart az emberiség kollektív és tudatos szinteken, hogy túl tudunk-e nézni az egyéni érdekeken, és képesek vagyunk-e megtartani a reményt, a jövőbe vetett hitünket a nehéz körülmények közepette is.
Óriási mérföldkőhöz érkeztünk, ezen a ponton már nincs menekülőút vagy hárítás. Két út van: emelkedés vagy süllyedés. Bízom benne, hogy az emberiség képes lesz összefogni, és stabilizálni egy olyan közös érdekeket szolgáló társadalmat, amelyben a változás szele mindenkinek elhozza a szebb jövőt, akár galaktikus szintekre kihatóan is. A felsőbb rendű szervezőelv most Földanyánkat védi, az emberiséget pedig arra tanítja, hogy becsüljük meg azt amink van, és örüljünk a tanításnak, mert a figyelmeztetés is egy ajándék. Lehetőséget kaptunk arra, hogy kihúzzuk magunkat a pöcegödörből. Nézzetek körül, máris tisztább a levegő, az óceánokból közelebb úsznak a delfinek, újjáéled a természet, Gaia végre lélegzethez jut. Nemcsak Földanyánk, de mi is fulladoztunk eddig, ezért pont itt volt az ideje, hogy végképp felhagyjunk a pocsékolással és a szennyezéssel. Valamit nagyon másképp kell majd csinálnunk, sokkal jobban kell figyelnünk a környezetünk védelmére! (Hetek óta sikáljuk a padlót, kilincseket…- ez csak az első lépés.) Nem beszélve arról, hogy az információ- és elektronikus szennyezettség is brutális volt az utóbbi években (rengeteg álhír, 5G és társai…). Szelektáljunk! Szűrd az információt (ahogyan a tüdő szűri a levegőt), tisztítsd magad minden értelemben, nem kell mindent bevenni, ami érkezik a külvilágból! Ki kell köhögnünk a mocskot, ami felé irányítottuk magunkat, túl sok volt a kritikán aluli tartalom, gondolat, és tett. Lejárt az ideje mindennek, ami méltatlan (Bak Lilith+Leszálló Holdcsomó).
Ami pedig a hátrahagyott Bak csoportot illeti: a Jupiter, Mars, Plútó trió továbbra is a túlélés eszközeinek jelölői, úgymint: érdemi cselekedetek, belső hit, alázatosság, transzformáció és regenerálódás testileg-lelkileg, mert igen, a Plútóban rejlő mágia nem a pusztulásról szól, hanem a totális felépülésről és gyógyulásról. Ismeritek a sztorit a főnix madárról, aki teljesen újjászületik a hamvaiból, hát most mi is épp ezt tesszük, az újjászületés fájdalmas, ugyanakkor örömteli szakaszában vagyunk.
Mottó: fogjuk egymás kezét és emelkedjünk olyan magasra, amilyen magasra csak tudunk!
Szeretettel:
Csörsz Melinda