Retrográd Jupiter Szilveszterig
Mottó: Bölcsen célozz!
A lelassult Jupiter mától hátrálni látszik az égen, – a Bika 15°fokától tíz fokot lépeget vissza egészen a naptári év utolsó napjáig -, ami a hátráló Uránuszhoz hasonlóan lehetőséget kínál a befelé tekintésre, az önismereti utazásokra és a bölcsebbé válásra. Főleg, hogy a Melpomené aszteroida kíséri a fordulatot, Zeusz egyik múzsa lánya, aki a görög mítoszokban a tragédia műfajának és a tragikus hősöknek az ihletője. A drámák hősei, mindig emberfeletti teljesítményeket tesznek a céljaikért, szembeszállnak az akadályokkal, végül belebuknak, majd átélik a katarzist. Általában valamilyen értékveszteség okozza a lelki összeomlást, amelyből felépülve az egyén levonja a tanulságot, és bölcsebbé válik, aki ma már másképp cselekedne, ha újra kezdhetné, de csak egy esélye volt helytállni…, – nem úgy, mint nekünk, földi halandóknak, akik minden nap új esélyt kapnak a fényhozó, lélekemelő (ön)feloldozásra.
A Jupiterről tudjuk jól, hogy mindent felnagyít és eltúloz, a retrográd szakaszában pedig kompenzálni illik/erősen ajánlott azt, amit túltoltunk, vagy épp egyáltalán nem toltunk…, mindezt a befelé fordulás, a télre hangolódás, és az adventi csodavárás időszakában, tehát remek alkalom nyílik arra az év további részében, hogy életünk drámájának hőseként, a spirituális fejlődésünk szinkronicitásba kerüljön a megújulásra áhítozó világképünkkel, a sorsfeladatainkkal, a földi álmainkkal, és az égben szőtt terveinkkel. A tudatosság és a folyamatos önreflexió révén a katarzis földi tragédiák nélkül is átélhető, mert a belső utazás fordulópontja a nagy felismerések és az önfelszabadítás (Rx Uránusz) által is létrejöhet, bár tény, hogy komoly belső munkáról és óriási lehetőségről van itt szó a földes-vizes jegyek 15° és 5° fokai között. A Bika jegyében megkérdőjeleződhetnek az életben elért értékek, a fontossági sorrendek, és az önmagunkról alkotott képek, olyan értelemben, hogy a figyelmünk most a valódi, kozmikus értékek felé (is) szegeződhet.
Kicsit vissza kell venni az egóból, de nem semmibe venni azt, kicsit észhez kell térni a vágyaink terén, mert olykor felesleges, eltúlzott, irreális vágyakat kergetünk, kicsit vissza kell venni a „guru” szerepekből, mert könnyen kiderülhet, hogy még bőven van mit tanulni. Érdemes átgondolni azt is, hogy egyáltalán a megfelelő gurut követjük-e, főleg, hogy elsősorban a saját magunk gurujává kellene érnünk, továbbá nem kicsit kellene odatennünk magunkat abban, amit eddig hanyagoltunk (önvizsgálat, belső utazások), elfeledtünk (égi tervek), vagy félbehagytunk (célok, tanulmányok), de a lelkünk mélyén mindig is akartunk, hiszen benne van az élettervünkben, a kozmikus küldetésünkben vagy a sorsunkban. Nem kötelező mindig ugyanabban a dologban elbukni, sőt…