Most hogy a Nyilas jegyébe lépett a Nap, egyből előjöttek a világnézettel és a hitrendszerekkel kapcsolatos kérdőjelek posztok, eszmefuttatások és kommentek formájában.
Zárójelben jegyzem meg, hogy mivel a Jupiter, a Nyilas jegy uralkodó bolygójaként jelenleg a Skorpióban jár az égen, ami egy fix minőséget és mélyről jövő érzelmeket képvisel, meglehetősen erős válaszreakciókat váltanak ki egyesekben az ellenvélemények, főleg, hogy Mars-Uránusz szembenállás is a Kos-Mérleg tengelyen rá tett egy lapáttal, most pedig Szaturnusz-Merkúr együttállás van a Nyilasban, tehát nem ritkák az agresszív, vagy kioktató jellegű okoskodások sem. Az aktuális feladat most: ha van véleményed, bátran vállald fel, de csakis a Mérleg szerepében maradva, azaz diplomatikusan, higgadtan, ész érvekkel, a másikat egyenrangú partnerként kezelve érdemes eszmét cserélni.
Hitkérdések és az asztrológia
„ …És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. ”
(Máté Evangéliuma)
A belső meggyőződés és hitrendszer az emberi lét egyik érzékeny pontja, mivel ez adja meg a személyiségnek azokat az alapjait, amelyek által eligazodunk a világban, képessé válunk a túlélésre, az előrehaladásra és a fejlődésre. Ezen bármit lehet érteni, teljesen egyénfüggő, hogy azt hiszed-e el amit látsz, és kizárólag csak azt, vagy azt is elhiszed, amit nem látsz, de tudod, mert mások bebizonyították, vagy bizonyíték nélkül is tudod. Vannak, akik a vallásban találják meg a hitüket, mások az anyagban, a pénzben, vagy az eredményeikben hisznek. Vannak, akiknek a tudományos statisztikák és levezetések adják meg a biztonságos világképet, míg másoknak ugyanez csak az anyagi világ bagatellségei, de tulajdonképpen ez mindegy is. A lényeg, hogy legyen valamiféle belső hite vagy világképe az embernek, hogy kialakuljon egyfajta jövőképe és önbizalma ahhoz, hogy legyen mire építenie, amikor az élete során jönnek a problémák és a küzdelmes, emberpróbáló helyzetek. Úgy gondolom, hogy a személyes meggyőződése mindenkinek a saját intim és privát dolga, ezért nem túl elegáns hitbéli dolgok miatt vitatkozni, vagy bántani másokat.
Bármilyenek legyenek is a nézeteid, az biztos, hogy a jelenlegi élethelyzeted a korábbi hiedelmeid, gondolataid és az ebből adódó cselekedeteid eredménye. Bárhol is tartasz most a felnőtt életedben, azt elsősorban magadnak köszönheted, mivel az esetek többségében mindig van választási lehetőséged, amelyeket szintén Te magad teremtesz. A sikeres emberek már sokszor leírták a menedzserképző könyvekben, hogy a nagyon sikeres embert az különbözteti meg az átlag embertől, hogy észreveszi a lehetőséget abban is, amiben az átlagos ember nem. De ez minden másra is érvényes. Ha hiszed, hogy erős vagy és túl fogod élni a mélypontokat, akkor az úgy is lesz. Ha hiszel a sikereidben, a gyógyulásodban, az anyagi bőségben, az olimpiai aranyéremben, akkor azt meg is tudod teremteni. Ha nem hiszel magadban, akkor elhagytad magad, és ennyi. Ha szegénységtudatban szeretnél élni, az is a Te választásod.
„Te hiszel az asztrológiában?”
Az asztrológia nem vallás, hogy hinni kelljen benne. Ez olyan, mintha azt kérdezném, hogy hiszel-e abban, hogy az alma le fog-e esni, ha feldobom, vagy abban, hogy a Nap körül keringenek-e az égitestek, vagyis működni fog-e a gravitációs törvény, amelyeket Isaac Newton (csillagász, matematikus, fizikus, filozófus 1642-1727) és Johannes Kepler (matematikus, csillagász 1571-1630) felállított. Sajnos nagyon sokan keverik az asztrológiát a vallással, mert egy megfoghatatlan jóslás eszközének gondolják, illetve összekeverik az újságírók által összetákolt bulvár horoszkóppal. Mint minden szakmában, természetesen az asztrológusok sem egyformák, vannak kóklerek és igazán nagyszerű szakemberek egyaránt.
Manapság divatos áltudománynak beállítani az asztrológiát, (de vadabb verziókban még a grafológiát is oda sorolják, miközben az Igazságügyi Minisztériumban igazságügyi írásszakértők is dolgoznak, akiket időként kirendelnek bírósági ügyekben való segédkezés végett), ugyanakkor ismeretes, hogy évszázadok óta a legtöbb állami vezetőnek, királynak, hadvezérnek, politikusnak, de még a Pápának is volt mindig egy személyi asztrológusa, aki jelezte, hogy mikor alkalmas beszédet tartani, csatába menni vagy épp visszavonulni.
Ha az ókori kultúrákhoz nyúlunk vissza, egyértelműen kijelenthető, hogy akkoriban a csillagászat, a tudományok (matematika, fizika, földrajz, biológia) és az orvoslás nem különült el az asztrológiától, sőt, a vallástól sem, mivel ezek a területek egy nagy egységet képeztek a világnézetükben. Rengeteg feljegyzést készítettek, összegyűjtöttek minden létező adatot, először kőbe vésték, majd papírra írták azokat. A tapasztalatokból esszenciát és összegzést készítettek. Megfigyelték, hogy milyen személyiséggel születnek vagy milyen folyamatok zajlanak az emberi testben bizonyos csillagállás alatt. Először csak a természeti jelenségeket figyelték, nagyon sokáig nem is létezett személyes horoszkóp. Az asztronómia és az asztrológia egy és ugyanaz volt. Nagyon sok, több évszázados (inkább évezredes) kutatási munka előzte meg tehát a mai asztrológia tudástárát.
Mit nevezünk egyáltalán tudománynak?
A mai kor meghatározása szerint a tudomány:
„a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük.”
(Wikipédia)
Ezen definíció szerint az asztrológia simán tudomány, de nézzük azért tovább.
A tudomány jellemzői:
• a megalapozásra való irányultság, azaz a tudásnak (episztémé) és a puszta vélekedésnek (doxa) a megkülönböztetése;
• valós tárgya van – természet, társadalom, gondolkodás;
• az ismeretek megszerzésére és igazolására módszereket alakít ki – azaz a tények tapasztalati igazolhatósága vagy cáfolhatósága, illetve ennek interszubjektív elismerése a tudósközösség részéről (kritikai alapállás);
• a racionális érvelés;
• igaz megállapításai segítségével előrejelzések adhatók;
• történetileg változik;
• emberi közösségek tudatában él (kollektivitás).
(Tudományok Fogalma és Jellemzői Közgazdászoknak – Tamásné Fekete Adrienn 2013.)
Tehát, az előrejelzés a tudománynak egy sajátos jellemzője. Ha feldobom az almát, Newton törvényei alapján előrejelezhető, hogy az le fog esni. Ha sokat eszel, a biológiai és orvostudományi ismertek szerint meg fogsz hízni, ha a Föld forgásának következtében lenyugodni látjuk a Napot, megtanultuk az iskolában, hogy utána sötét lesz és így tovább. Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy mi a kivetni való abban, ha az asztrológia ugyancsak előrejelez és azt mondja, ha a Szaturnusz tranzit vagy progresszió rámegy az Aszcendensedre, akkor bizony kemény, de legalábbis feladatokkal terhelt éved lesz. (Az már a Te dolgod, hogy mit kezdesz ezzel az élethelyzettel, dönteni, cselekedni Neked kell.) Tudomány vagy áltudomány, hiszed vagy nem hiszed, a hatás vagy az életesemény bekövetkezik.
Óriási tévhit az asztrológiával kapcsolatban
Nagyon fontos leszögezni, hogy nem az égbolton keringő égitestek hozzák össze a nehéz élethelyzeteket, és nem egy külső valami a felelőse a rossz kedvednek vagy a személyiségednek. Mindezek kizárólag az egyén felelősségei, a temperamentummal pedig csak születni lehet. A döntéseket nem egy bolygó hozza meg, hanem az egyén, aki szabad akaratából dönthet úgy is, hogy változtat azon, amin lehet, vagy beletörődik a sorsába. Az emberi tudat határozza meg az élet minőségét. Boldognak lenni bárhol és bármikor szabad és lehet. Sőt.
Az asztrológia egy ősi szimbólumrendszer, melynek „erői” a pszichében játsszák el a táncukat, és akárcsak egy óraszerkezet, jelzi a dolgokat, de nem csinálja. Az egyén választása, hogy mely motivációkkal akar “együtt rezegni”. Ha tudatos, ő irányítja az életét, ha még „alvó” tudattal él, akkor hárít és másokra keni a saját felelősségét.
Nézzük tovább még egy kicsit a tudomány fogalmát.
A tudomány vizsgálata:
A tudomány, mint komplex rendszer megismerésekor a következő fő oldalait vizsgáljuk:
1. mint tevékenységi rendszert – a tudomány dinamikus oldalát, amelyben:
a) meghatározói, ösztönzői egyrészt külső (társadalmi, gazdasági stb.), másrészt belső (a tudomány öntörvényeiből következő) szükségletek és lehetőségek;
b) céljai, feladatai: a megismerés, az alkalmazás, fejlesztés, előrelátás, tervezhetőség;
2. mint eredményrendszert – a tudomány viszonylag statikus oldalát, amelynek alkotóelemei:
a) az elméleti és tárgyiasult ismeretek rendszere;
b) a kutatási módszerek, eszközök és eljárások rendszere;
3. a tevékenységet végző, illetve eredményeket létrehozó embereket, csoportjaikat, közösségeiket, ezen belül is:
a) azokat a csoportközi viszonyokat, amelyek a tudományok fejlődésének adott
szakaszában a legeredményesebbek a tudományos eredmények létrehozása
szempontjából, s a legjellemzőbbek;
b) a kutatás intézményi oldalát, amely a tudomány fejlődésének adott fokán a tudományos eredmények létrehozását a legjobban tudják támogatni (intézmények, szervezetek, pályázatok, ösztöndíjak – tervezés, irányítás, szervezés – kiadók, szerkesztőségek, lektorálás stb.).
(Tudományok Fogalma és Jellemzői Közgazdászoknak – Tamásné Fekete Adrienn 2013.)
Nos, szerintem, ennyi elég is lesz, hiszen nekem nem tisztem, és nem is szeretném eldönteni, hogy az asztrológia tudomány-e vagy sem, de tulajdonképpen nem is olyan lényeges ez. Ami engem illet, évek munkáját tettem bele az asztrológia megismerésébe, tanulmányozásába, kutató munkákat végzek, nyomozok, írok, összeírok, összegzek, gyakorlom és szintetizálom a tudást.
Az asztrológia az ügyfeleim körében a leggyakrabban önismereti eszközként szolgál. Feltárja az emberi pszichét, a személyiséget, a rejtett képességeket, a múltat, az aktuális feladatokat, és a jövő lehetséges kimeneteleit (amelyek a személyiségből adódnak, és az egyéni döntésektől függenek), de a párkapcsolati problémákra is gyakran találunk válaszokat a képletfejtés során.
A közfelfogásnak sokszor az a gondja a dologgal, hogy az asztrológia túl misztikussá vagy megfoghatatlanná válik, amikor bejön a képbe a transzcendencia, azaz a szabad szemmel láthatatlan, de érzékelhető réteg egy képletfejtés során. Személyes véleményem szerint egy igazán jó asztrológus nem kizárólag a tényeket veszi számításba, hanem intuitív módon is érzékeli ügyfelének a lelkivilágát. Tehát nem csupán a racionális bal agyfélteke szükségeltetik ehhez a munkához, hanem a megérzések, az intuícióért felelős jobb agyfélteke is dolgozik, sőt, a kettőt összekötő tobozmirigy úgyszintén. Ha az orvostudomány ráfeküdne erre a témára, biztosan lennének döbbenetes eredmények a jobb agyfélteke működését illetően is. A tudományokkal olykor az a probléma, hogy kereteket, határokat szabnak, állítanak valamit és onnan kezdve megáll a tudomány (a pszichológiával is ez a probléma). Pedig rengeteg olyan eset létezik, amikor tényleg nem tud megoldást például az orvostudomány, mert azt mondják, ez a hajó már elúszott, ne is számítson javulásra a beteg. Aztán történik valami, és az illető meggyógyul (mert hitt benne, vagy más eszközökhöz fordult), az orvos pedig tátott szájjal nézi, hogy ez most mi volt.
Sajnos még nem tartunk ott, hogy összedolgozzanak az egyes szakterületek és a különböző, egymást kiegészítő módszereket együttesen, holisztikus szemlélettel alkalmazzák, de merem remélni, hogy majd egyszer eljön annak az ideje is, amikor az alternatív módszerekre nem hókuszpókuszként fognak tekinteni a „tudományhívők” sem.
Cs. Melinda