Kinek van igaza?
Hol az igazság? „Az igazság odaát van”, de itt is van és ott is van és kint is van és bent is van.
Hogyan kell ezt értelmezni? Úgy, hogy az igazság egy relatív fogalom. A maga szempontjából mindig mindenkinek igaza van. Vannak részigazságok, ugyanakkor az igazság egy nem létező fogalom mindaddig, amíg nem látunk tisztán. Van egy egóból érkező igazság, és létezik egy egyetemes igazság, amelynek törvényeit a szívünk legmélyén nagyon is ismerjük (Jupiter, Neptunusz). Lelkünk legbelsőbb szándékai szinkronban vannak az egyetemes igazsággal, de a tudatunk felszínén nem biztos, hogy képesek vagyunk ezt a gyakorlatban is alkalmazni.
Amikor valami olyasmit tettünk, ami nem egyezik az Univerzum egyetemes törvényeivel, jeleket kapunk: lelkiismeret furdalás, szorongás, balesetek, betegségek formájában. Nem csak másokkal szemben lehetünk igazságtalanok, hanem saját magunkkal szemben is. Az önismereti út egyik velejárója az egészséges önértékelés, az önbizalom, a saját képességeinkbe vetett hit és a hűség (Vénusz, Jupiter). A hűségen azt értem, hogy hűnek lenni önmagadhoz. Ahhoz a belső, isteni eredetű esszenciához, ami minket idehozott a Földre és ahhoz az isteni eredetű élettervhez, amelyet mi magunk hoztunk létre az inkarnálódást megelőzően. Hűnek lenni ahhoz a szándékhoz, hogy kiteljesedjünk, boldogok legyünk, észrevegyük a szépséget és a jóságot, hogy szeretetet, hálát és elfogadást gyakoroljunk, a tapasztalásból erőt merítsünk (Vénusz, Nap, Jupiter, Neptunusz). A hűség önmagadhoz nem összekeverendő az önzéssel. Természetesen az önzés és az akaratérvényesítés marsikus energiáinak is megvannak a kiszabott szerepei, mert minden energia céllal születik meg bennünk, de nem mindegy mire használjuk fel azokat.
Aki nem ismeri önmagát, könnyen térhet le a saját útjáról, és elöbb-utóbb jeleket, akadályokat, rossz kedvet, boldogtalanságot fog kapni (Szaturnusz, Plútó). Nem tudja magát elhelyezni a világban, nem látja az életcélját, zombi üzemmódban pörgeti le az életét. Aki a helyén van, az útján van, az jól van.
Amikor megszületünk, az első néhány életévben még tisztán látjuk és értjük az egyetemes igazságot, de aztán egyre inkább asszimilálódunk a föld sík nyújtotta élettel és egyre inkább elfeledjük azt az igazságot, amely korábban még természetes volt számunkra. Soha sincs késő ehhez visszatérni. A belső hang, amellyel születtünk szüntelenül jelen van bennünk és ha kellő figyelmet szentelünk neki, meg fogjuk hallani. A belső motiváció mindig is ott volt, küldi a jeleket nekünk, amelyeket vagy észreveszünk, vagy nem (a születési képlet összes eleme).
Kire mondjuk, hogy igaz ember? Aki hiteles, aki szívvel-lélekkel cselekszik, aki nem tagadja meg önmagát, aki nem érdekből akar „jó ember” lenni, akit a jó szándék vezérel és a belső tisztaság. Hogy van-e ilyen Jézus Krisztuson, Buddhán, Teréz Anyán kívül is? Bízom benne, hogy egyre több tisztaszívű kristály- és csillaggyermek érkezik közénk, akik egy új generációt létrehozva megmentik a Földet és új társadalmat alakítanak ki (Uránusz, Neptunusz dominancia).
És mi a helyzet az egyén igazságával?
A születési képlet mindenkinek adott egy saját energiaminőséget, egy teljesen egyedi igazságot, amely az egyetemes törvényekhez igazodik, de szabad akaratunkkal gyakran hozhatunk ezekkel ellentétes döntéseket vagy reakciókat. A földi lét egy véget nem érő, örök tanulással járó folyamat, ahol addig kapjuk az ismétléseket, amíg meg nem oldottuk a feladatokat.
A betegség például egy súlyosabb intő jel. Mit lehet ilyenkor tenni? Magunkba nézünk, számot vetünk, megbocsátunk (főleg magunknak), elengedünk, tovább lépünk, és elmúlik a betegség, vagy: gyógyszerekkel, kezelésekkel elnyomjuk a tüneteket, esetleg eltávolíttatjuk az adott beteg szervet, amely testi szinten lehet megoldás, de karmikusan semmilyen szinten nem jutunk előrébb. A probléma megreked, a tudat mélyén ott marad és visszük tovább következő életekbe. Bármilyen sérelmet is cipelünk, meg kell tanulni elengedni azokat.
Aki képes a születési képletének a magasabb szférái szerint élni, annak nagy esélye van egy boldog, kiegyensúlyozott és elégedett életet élni a körülményektől függetlenül is, de ahhoz el kell érni azt a tudatszintet, hogy a Nap a kiteljesedésről szóljon és ne(csak) az egóról.
Életcél jelölők a képletben: a Nap jegye, helye (önmegvalósítás), az MC jegye és urának a jegy- és házhelyzete (szellemiség, életfeladat).