A jelen égi helyzet szerint kaptunk egy Eris-Vénusz kardinális kvadrátot augusztus 20.-ra, ami az elmúlt napokban rendkívül érezhető módon fejtette ki hatásait. A Vénusz bolygót szinte mindenki ismeri, amely a szépség, a harmónia, az örömök, a szeretet, a kis szerencse, és a pénz képviselője többek között. Eris a mítoszok szerint a káosz, a békétlenség és a viszály démona, aki azért kelt maga körül rendetlenséget, hogy az áhított hatalmát meg tudja szerezni, – mivel a káoszban élők gyengévé válnak, könnyebben el lehet őket taposni. A harmónia bolygója most ütközik tehát az Eris nevű, kentaur típusú kisbolygóval, ráadásul nem is kispályán, a Kos és Rák kardinális jegyekben 23° környékén. Akinek van 23°-os bolygója az figyeljen most oda, nehogy szétzúzza a környezetét. Ez bizony egy olyan égi állás, amitől nagyon könnyen dühbe gurulhatunk, és pont azokat bántjuk meg, akiket szeretünk, vagy épp a szeretetlenség érzéséből fakadó frusztrációnkat vezetjük le bárkin, aki szembe jön. A Rák Vénusz a gondoskodó szeretetet képviseli, erre vágyunk, és erre van indíttatásunk, de jön egy új élethelyzet (kvadrát), ami napi konfliktust generál, és ha nem vagyunk tudatosak, a vihar felborít minket a székkel együtt, a (pofára) esés meg fájni fog.
Ami felháborít, azzal dolgod van.
Sajnos még mindig nagyon aktuális ez a téma, mivel szinte naponta kell szembesülni azzal, hogy mennyire nem megy még az elfogadás, a tolerancia az eltérővel kapcsolatban. Mind a nagy világban, mind a közvetlen környezetben problémás még ez a témakör. Manapság a közösségi oldalak adják a legnagyobb felületet ahhoz, hogy egyesek kiéljék a bennük élő frusztrációt, agressziót, gyűlöletet, amit a saját életük sava-borsa generált, mégis mások nyakába zúdítják a dühüket, legyenek azok celebek, szerencsésebbek, gazdagabbak, más vallásúak, vegánok vagy más nemi identitásúak. Meg kellene érteni végre, hogy nem vagyunk egyformák! Más céllal érkeztünk a Földre, más feladatokkal kell megküzdenünk, de mindannyian egy úton haladunk, ki előrébb, ki hátrébb tart még. Mindannyian az Univerzum/Isten/Természet teremtményei vagyunk, mindenkinek joga van a saját szabad akaratát gyakorolni azzal kapcsolatban, hogy hogyan él, milyen ételt eszik, milyen vallást gyakorol, miben hisz, vagy épp kivel akar párkapcsolatban élni, – mindaddig, amíg nem árt vele másoknak. Igazából az alapvető kérdéseken kellene elmélázni, és magunkba nézni: Ha nem ártott neked a másik, miért szapulod? Miért zavar a puszta létezése is a másiknak? Miért zavaró az, ha valaki nem olyan, mint Te? A másik embernek meg pont Te vagy az ellentétes pólus, akkor most Ő is essen Neked, mert nem olyan vagy, mint Ő? Nem beszélve arról, hogy ha valami ennyire zavar, vagy felháborít, azt a dolgot még magadban sem rendezted le igazán.
A legbiztosabb jele annak, hogy valamit még át kell vizsgálnod magadban, az a mélyről jövő felháborodás mások életmódjával, hitvallásával, kinézetével vagy egyéb szokásaival kapcsolatban. Ami kiváltja az ellenreakciódat, pontosan az a tulajdonság benned is ott lapul, és nem is kicsit. A karma asztrológia szerint valaha lehettek rossz tapasztalataid az adott dolog kapcsán, esetleg pont Te tetted meg ugyanazt, vagy a másik verzió: mélyen belül egyet is értesz, vagy épp pont arra vágysz Te is, csak valamiért nem kaphatod meg. (Tipikus példa: szép piros autója van a szomszédnak, egy másik szomszéd meg elkezdi kritizálni azt.)
Szintén tipikus eset, amikor valaki elégedetlen magával vagy az egész életével, és akkor jólesően veszi észre mások hibáit, addig se kelljen a saját gyötrelmeivel foglalkoznia. Hiába hangoztatja az ellenkezőjét valaminek, vagy mutatja a külvilágnak az álarcát, önmagát nem tudja meghazudtolni sosem. Szembejön az adott témakör, és ahelyett, hogy csendesen, közönyösen átsiklana a dolog felett, szépen belemegy az érzelmi reakciók negatív örvényébe, felháborodásba, netán gyűlölködésbe. (A legvadabb verziókban egyesek még „ellen” csoportokat is szerveznek, ahol közösen fröcsöghetnek másokon, és nem veszik észre, hogy tulajdonképpen a folyamatos figyelemük által jelentős energiával tömik a másik oldalt. – Ahelyett, hogy valami értelmesebb dologba fektetnék azt a rengeteg energiát.)
Ez a reakció valójában egy hárítási folyamat „kiváló” eszköze, mivel az egyén önmagával való szembesülése az egyik legkellemetlenebb felismerés tud lenni, ezért az adott tartalmat elhazudjuk, hárítjuk, elnyomjuk, esetleg lenyomjuk a tudatalattiba, a felszínen pedig hevesen mutogatunk másokra. Lehet szó szinte bármiről, ami gyenge láncszem, minden, ami félelmet, szorongást, belső ellenállást kelthet. A legjobb védekezés a támadás alapon a belül rettegő ember nagyítóval nézi a másik hiányosságait, hátha fölénybe kerülhet ezzel, de ha egy kicsit is belegondolna, pont attól színes a világ, hogy nem vagyunk egyformák. Azt sem árt megemlíteni, hogy aki keretekbe zárja a saját világát, az falakat is állít, beszűkíti a lehetőségeit, az életét, és még magányosabb, még elszigeteltebb lesz, mint korábban. Mindenki boldog szeretne lenni, mindenkinek nehéz, és mindenki a maga útját járja. Egyszerűen nincs joga senkinek mások felett ítélkezni, csak azért, mert nem olyan, mint Ő. Az elefánt sem tapossa el az egeret csak azért, mert az nem elefánt. Ha embernek születtél, viselkedj is úgy. Az embertársaid is érző lelkek, ők is félnek, aggódnak, küzdenek, élnek, akárcsak Te. Törekedj a békére és a harmóniára az emberi kapcsolataidban, mivel társas lények vagyunk, életünk szálai összeérnek, olykor összefonódnak, vitathatatlanul hatással vagyunk egymásra, nem mindegy, hogy milyen lavinát indítasz el a gondolataiddal, mert ha nem figyelsz, a felgyülemlett áradat Téged is ugyanúgy elmos, nemcsak a többieket…
Az egyik oka, a felháborodásnak tehát a saját tulajdonság (f)el nem ismerése, a másik pedig a félelem attól, amit nem ismerünk. Szintén érzékeny pont lehet egy korábbi negatív élmény, trauma, vagy lelki seb, amiken még nem tettük túl magunkat. Eckhart Tolle, korunk egyik legnagyobb spirituális tanítója ezt a negatív mentális állapotot fájdalomtestnek nevezte el. Egy apró dolog aktivál benned egy régi sebet, amire érzékenyen és túlzottan reagálsz. Magad sem érted, mire ez a hiszti, jönnek a reakciók, aztán el is múlnak.
Amit tenni tudunk, hogy tudatossággal, akár kívülről szemlélve önmagunkat, megvizsgáljuk a saját frusztrációnkat, dühöngéseinket, és feltesszük a kérdést, hogy valójában, kire és mire haragszunk ennyire. Mi az, ami valóban zavar? Tényleg a másik hibája a lelki poklod? Miért akarsz békétlenséget magad körül? Lényeges kérdések ezek, mert amint rájössz a válaszokra, máris tettél egy hatalmas lépést mind a társadalom, mind a saját életed érdekében, hiszen egymásra utalva élünk, nem mindegy, hogy békében vagy szomorúságban éljük-e le az idők láncolatában porszemnyi, de most nagyon is jelentőségteljes életünket.
Szeretettel: Cs. Melinda